...a sors lapjai maguktól peregnek.

• Blog oldal
• Archívum
• 

Mohiní Ekádasi

A Szúrja Purána írja le az április/május hónap növekvő holdjának idejére eső Mohiní Ekádasi dicsőségét. Egy alkalommal Maharadzsa Judhisthíra megkérdezte az Úr Krsnát:

- Ó Dzsanárdana! Mi a neve annak az Ekádasinak, amely április/május hónap növekvő holdjának idejére esik, és milyen folyamattal kell megtartani? Milyen érdem szerezhető a megtartásával? Kérlek, magyarázd el nekem mindezt részletesen.

Az Úr Krsna így válaszolt:

- Ó Dharma fia! Kérlek, hallgass meg figyelmesen, amint elmondom neked azt a történetet, amelyet egykor a bölcs Vaszistha mondott el az Úr Rámacsandrának.

Valamikor, nagyon régen az Úr Rámacsandra így szólt a nagy bölcs Vaszisthához:

- Ó tisztelt bölcs! Nagy az én bánatom, mivel távol vagyok Szítától, Dzsanaka király leányától. Kérlek, ismertesd nekem a nagy fogadalmat, amelynek betartásával minden bűnös visszahatás és szomorúság megkevesbedik.

A nagy bölcs, Vaszistha, aki Rámacsandra lelki tanítómestere volt, így szólt:

- Kedves Ráma, a Te értelmed éles, és hittel teli. Mi több, a kérdésed az egész emberiség javára válik. Pusztán a Te mindeneknél kedvezőbb szent neveid éneklésével és a róluk való megemlékezéssel valamennyi élőlény megtisztulhat és méltóvá arra, hogy minden kiválóságot elérjen. Mégis mesélek neked egy nagy fogadalomról a közönséges emberek javára. Ó Úr Ráma! Az április/május hónap növekvő holdjának idejére eső Ekádasi Mohiní Ekádasiként híres, és rendkívül kedvező. Ennek az Ekádasinak a megtartásával elpusztul minden bűnös visszahatás, anyagi szenvedés és az illúziók hálója. Most kérlek, hallgasd meg figyelmesen, amint erről a legkegyesebb Ekádasiról beszélek Neked.

Volt egy Bhadravati nevű szépséges város a szent Szaraszvatí folyó partján, és ott Djutimana király uralkodott. Ó Úr Ráma! Ez a király a Hold-dinasztiában született, türelmes volt és igazmondó. Szintén abban a városban élt az Úr Vinsu egy jámbor és gazdag bhaktája, akit Dhanapálának hívtak. Ez a Dhanapála sok dharmasálát vagy vendégházat, iskolát, Visnu-templomot, közkórházat, széles utat és piacteret épített a közönséges emberek javára. Azt is elintézte, hogy vizet és élelmiszert osszanak, kutakat és tavakat ásatott, hogy legyen hűvös és tiszta ivóvíz, virágos- és gyümölcsöskerteket is csináltatott. Megfelelő módon használta fel a vagyonát mindenki javára, és igazán becsületére vált a nevének. Az Úr Visnu e jámbor bhaktája, mások jótevőjeként mindig békés volt és állandóan az Úr Visnu odaadó szolgálatát végezte. Öt fia volt, mégpedig Szamana, Djutimana, Medhavi, Szukriti és Dhrstabuddhi. Dhrstabuddhi volt a legbűnösebb. Rendkívül gonosz volt, rossz természetű, mindig rossz társaságban forgott, törvényellenes kapcsolatai voltak tisztátalan nőkkel. Kedvelte a szerencsejátékokat és a borivást. Még abban is örömet talált, ha más élőlényeket kínzott vagy megölt. Mindenféle bűnt elkövetett, hamarosan a legjámborabb apa utálatos fiává és a család szégyenévé lett. Sohasem tisztelte a félisteneket, a vendégeket,az ősatyákat vagy a bráhmanákat. Állandóan arra gondolt, hogy bűnt követhessen el, és megvetésre méltó életet élt. Ez a bűnös gazember Dhrstabuddhi sok haszontalan dologra fecsérelte apja egész vagyonát. Mindig utálatos ételeket evett, folyton bort nyakalt. Egy napon Dhanapála meglátta, hogy szégyentelen fia ráteszi a kezét egy prostituált vállára nyilvános helyen, és rendkívül megharagudott. Még aznap kidobta elkényeztetett fiát a házból. Ezzel Dhrstabuddhi mindenki szeretetét elvesztette, apjáét, anyjáét, testvéreiét, rokonaiét és barátaiét. Elvesztette a varnásramában és a jámbor közösségben elfoglalt helyzetét, és mindenki meggyűlölte.

Miután kidobták az apja házából, Dhrstabuddhi azzal a pénzzel hódolt bűnös hajlamainak, amit személyes ruhái és ékszerei eladásából kapott. De ez is hamarosan elfogyott. Elegendő étel hiányában a teste lassan elgyengült, lesoványodott. Úgy nevezett csaló barátai belátták, hogy elszegényedett, otthagyták és mindenféle ürüggyel kárhoztatták.

Dhrstabuddhi ekkor tele volt szorongással. Nem volt sem étele, sem ruhája, és rendkívül kínozta az éhség. Töprengeni kezdett:

- Hát most mit csináljak? Hová menjek? Hogy fogok megélni?

Sokat gondolkodott, majd eldöntötte, nincs más megoldás, lopnia kell ahhoz, hogy megéljen. Ezzel a vággyal kezdte járni a várost. Néha a király testőrei elfogták, de aztán eszükbe jutott apja nagysága, és el is engedték. Miután többször elkapták és elengedték, egy alkalommal megint letartóztatták, egy egészen különleges lopás miatt. A király elé vitték, aki súlyos büntetést szabott rá. A király így szólt:

- Ó bűnös, ostoba teremtmény, nem maradhatsz tovább ebben a királyságban, mert te vagy a legnagyobb bűnös. Egyelőre elengedlek, de azonnal hagyd el ezt a királyságot, és menj, ahova neked tetszik.

Dhrstabuddhi rettegett attól, hogy megint megbüntetik, és elhagyta a királyságot. Jó messzire ment, míg nem egy sűrű erdőbe jutott. Ebben az erdőben már annyira szenvedett az éhségtől és szomjúságtól, hogy válogatás nélkül megölte az állatokat és a madarakat, aztán megette a nyers húsukat. Éveken át kóborolt az erdőben mint vadász, a kezében mindig íjat és nyilat tartott, megölte az ártatlan állatokat, és bűnös dolgokat követett el.

Dhrstabuddhi mindig szerencsétlen és aggodalmaskodó volt, de egy napon, amint az erdőt rótta, valamilyen múltbeli jámbor cselekedet következtében elérkezett a nagy bölcs és aszkéta, Kaundinja szent ásramájához. Vaiszakha (április/május) hónapja volt, és a nagy bölcs Kaundinja éppen hazatért, miután megfürdött a Gangeszban. A gondviselés úgy akarta, hogy a nagy bánattal és szomorúsággal sújtott Dhrstabuddhi véletlenül megérintett egy vízeseppet, amely a bölcs ruhájáról hullt alá. Dhrstabuddhi azonnal megszabadult bűnös visszahatásaitól. Összetett kezekkel és nagy alázattal szólt a bölcs Kaundinjához:

- Ó nagy bráhmana, én vagyok a legbűnösebb személy. Nincs olyan bűn, amit ne követtem volna el. Most kérlek, tanítsd meg nekem azt a legkiválóbb vezeklést, amelyet még egy olyan nyomorult személy is elvégezhet, amilyen én vagyok. Határtalanul sok bűnt követtem el, így elvesztettem a házamat, vagyonomat, a rokonaimat és a barátaimat. Az elme gyötrelmeinek óceánjában fuldoklom.

A nagy bölcs Kaundinja meghallván Dhrstabuddhi szavait, maga is elbúsult a másik bánata láttán, és így szólt:

- Elmondok neked egy kiváló módszert, amellyel minden bűnös visszahatásodat nagyon rövid idő alatt megsemmisítheted; kérlek, hallgass meg figyelmesen. Az április/május hónap növekvő holdjának idejére eső Mohiní Ekádasi a sok-sok életen át felhalmozott bűnös visszahatások akkora hegyét pusztítja el, mint a Szumeru. Ezért ezt az Ekádasit kell nagy hittel megtartanod.

 

Mikor Dhrstabuddhi végighallgatta a nagy bölcs szavait, megörült, és illő módon megtartotta ezt az Ekádasit a szabályok és utasítások szerint, ahogyan a bölcs oktatta. Ó legjobb király! E Mohiní Ekádasi megtartásával a legbűnösebb Dhrstabuddhi nagyon hamar megszabadult minden bűnös visszahatástól, és isteni testet öltve, Garuda hátán lovagolva tért vissza az Úr Visnu mindeneknél kedvezőbb hajlékába. Ó, Rámacsandra! Ez a fogadalom biztosan eloszlat mindenféle illúziót és a tudatlanság sötétségét. A szent vizekben való fürdéssel, adományozással és áldozatok végzésével felhalmozott jámborságot össze sem lehet összehasonlítani azzal a keggyel, amit a a Mohiní Ekádasi megtartója elér.

 

Meska

Drogot akár a benzinkútról

Nagy divatja van manapság az úgynevezett designer drogok hajszolásának. Szemfüles rendőrségünk azonnal lecsap egy üzletre, ha az Amszterdashopnak vagy Kábítószerszaküzletnek hívja magát és bár jogszabály híján nem igazán tud eljárni, de legalább zaklatja a drogkereskedőket.

Az utcai drogok a gyógyszeripar melléktermékei. Az LSD, a Heroin és a most divatos diszkódrogok mind a gyógyszergyárak remekei. Hogy üldözik vagy mindennap reklámozzák a tévében csak attól függ, hogy sikerült e valakinek igazolni, hogy ártalmas.

Vegyük például a fenilefedrint. Ez a vegyület nem csupán a speed és az extasy nevű diszkódrogok alapanyaga, hanem a Coldrex, a NeoCitran, a Robitussin és még számos agyonreklámozott nátha elleni szer fő összetevője.

Miért szedik a fiatalok a diszkóban? Hogy feldobódjanak. Miért szedi egy náthás? Ugyan ezért. Ne gondolja, hogy ettől meggyógyul. Ezek nem gyógyszerek. Csupán bedrogozva kevésbé fogja érezni, hogy beteg. Kicsit leverte a nátha? Szedjen drogot! Recept nélkül kapható a patikákban és akár egy benzinkúton is.

A mellékhatások tekintetében kérdezze meg a gyógyszerészt vagy a benzinkutast.

Amit biztosan tudunk a phenylephrineről és származékairól, hogy függőséget okoznak. Aki rászokott, nehezen tud róla leállni és bármilyen lelki megterhelés esetén újra használni fogja. Még olyan is előfordult, hogy nátha tüneteit mutatta valaki stressz hatására, csak hogy hozzájusson a gyógyszerhez. Több nőismerősöm is a táskájában hordta a Neocitrant akkor is, amikor semmi betegsége nem volt. “Biztonságérzetet” adott nekik.

Újat mondtam? Felháborodott?

Gondolom ön is tudja, hogy a fenti gyógyszereknek van gyerekváltozata is. Képzelje, ugyan ezekből az összetevőkből állnak. Ez abból az elgondolásból jött létre, hogy ha egy gyógyszer biztonságos a felnőtteknek, akkor egy kicsi nem árthat a gyereknek sem. Tényleg így működik a gyógyszer adagolási tudomány.

Amit tehet: írjon levelet a képviselőjének. Mondja el neki, hogy nem ért egyet a pszeudoefedrin tartalmú szerek szabad forgalmazásával és helyette a méz, a cink és a c-vitamin reklámozását javasolja legalizáláni. Ugyanis ma ezeknek gyógyhatást tulajdonítani tilos. Ezért látunk olyan reklámokat a tévében a c-vitaminról, hogy van lassan ható, van gyorsan ható és van a lassanésgyorsanható. A c-vitamin gyártónak ki kell találni valami ostobaságot, mert azt mégsem mondhatja, hogy szedjen c-vitamint, hogy meg ne fázzon.

Ha mégis megfázott használja az immunrendszerét. Igyon gyógyteákat. Naponta 3-4 litert. Kanalazzon mézet, ami kitűnően csökkenti a köhögést, pihenjen, rágcsáljon gyömbért és szopogasson cink rágótablettát. Éppen annyi idő alatt fog meggyógyulni, mint ha drogokkal kezelné magát. 3-4 nap alatt.

Forrás

Fórumtalálkozó

Idén tavasszal kedveltem meg Josh Groban zenéjét, és abban a szerencsében volt részem, hogy kétszer is láthattam őt élőben. Sosem voltam egy koncertre járó típus, most mégis alig vártam, hogy ott lehessek Bécsben ill. Londonban.

Egy online fórum segítségével tartják a magyar rajongók a kapcsolatot, ahol felvetődött az ötlet, hogy találkozzunk. Sokan jó barátnők lettek, és igénylik a személyes kontaktust. Bár magam is felajánlottam az albérletünket helyszínül, közben sajnos a cicáim megbetegedtek, és nem voltak olyan állapotban, hogy kibírják a sok ember jelenlétét.

Végül Szilvi látott minket vendégül. 11-kor találkoztunk az Örs Vezér téren (természetesen kicsit késtem), a házigazda kijött elénk. Páran kocsival érkeztek, őket a helyszínen vártuk meg. Mindenki hozott valamit, ki italt, ki fasírtot, pogácsát vagy francia salátát. Anitától, aki nem mellesleg Miskolcról jött fel Pestre, mindenki névre szóló hűtőmágnest kapott. Olga CD-ket hozott meglepetésül. Nagyon jó hangulat kerekedett, rengeteget nevettünk. Beszélgettünk, eszegettünk, iszogattunk, közben természetesen Josh szólt órákon keresztül (70-80 dala van, olyan is akadt, amit nem is ismertem). Olga sokat szórakoztatott minket mókás történetekkel, a könnyünk potyogott.

Milyen érdekes, hogy vadidegen emberek egy zenész hatására ismerősök, majd barátok lesznek! Nem jártunk egy iskolába, vagy dolgoztunk egy munkahelyen. Mindössze talán egy valami közös bennünk: Josh, aki a dalain keresztül összehozott minket. A világon sok barátság jött létre a segítségével, ami néha még számára is meglepő. Manapság olyan kincset jelentenek a kivesző félben lévő emberi kapcsolatok, hogy a zenéjén felül talán ez a legértékesebb ajándék, amit kaphattunk tőle.

 

Zakuszka, az igazi cicatárs

Szüleim nagy meglepetésére szeptember 18-án kiscicák születtek Gödöllőn. Julis, az anyukájuk elvileg már nem volt ivarképes, Kócibaba mégis 4 gyönyörű kiscica boldog apukája lett.

A macskafélék nőstényei mindig elrejtik a kicsiket, hogy a rivalizáló ivarérett hímek nehogy megfojtsák őket. Kócibaba azonban, mintha tudná, hogy mind a négyen az övéi, érdeklődve figyelte a kicsik cseperedését, sőt, mosdatta és kényeztette őket. Julis őt tűrte meg egyedül a kölykök közelében. Hárman közülük Kócibaba hatalmas bundáját örökölték, csak a kis szürke fehérnek rövid a szőre. El is neveztük majdnem mindet: az egyetlen lány, a kis tarka fehér a Tejfölke, a fekete-fehér a Kis Nyaff, a szürke, leghosszabb szőrű pedig Ricsi ihletésére a Zakuszka nevet kapta.

Turmix balesete után nagyon szerettem volna egy másik hosszú szőrű cicát, anyuék pedig beleegyeztek, hogy a kis szürkét elvigyem, miután elválasztják az anyjától. Tzatziki össze is barátkozott vele, miközben október végén anyukáméknál vendégeskedett, amíg mi Mátramindszenten pihentünk.

November 19-én terveztük a cica érkezését, ami végül késett egy hetet. Pont akkor mentem el érte, amikor Tzatziki hasmenésben szenvedett, ennek ellenére nagyon örült a kis vakarcsnak, rögtön befogadta, és hatalmasakat játszottak. Sajnos másnapra azonban olyan rosszul lett, hogy bár elvittem az állatorvoshoz, csak romlott az állapota, és szó szerint folyt szegényből a bélsár. Külön kellett zárni, mivel tíz percenként takarítottam utána. Diétára fogtam, kis konzervet és rizst kapott, meg sok-sok savót, hogy az ásványi anyagokat is pótolhassa. Szerencsére nem száradt ki, lelkesen nyakalta a friss savót, és evett, amennyit tudott. Másnap már jobban érezte magát, nem csak gubbasztott, hanem játszott is a kicsivel. Igaz, utálta a hasfogót, és a probiotikumot is, amit belé nyomtam, a gyógyszerről nem is beszélve. Elővigyázatosságból a kicsinek is adtam mindent, az antibiotikumot leszámítva, úgyhogy kisebb hasmarssal átvészelte.

28-án hétfőn anyuék megvették a mosógépet, amit kinéztünk, majd elszállították hozzánk. Hoztak pár finom, gyógyító falatot is a kis ördögöknek. Azóta is együtt játszanak, alszanak, esznek, rossz esetben együtt mennek a macska WC-re is :-D. Egyik nap Tzatzikit este nem találtuk, elbújt valahol a szobában, így csak Zakuszkát zártuk ki a vizes blokkba. Hajnalban kimentem, a kismacs felébredt, és úgy visított, mint akit nyúznak. Tzatziki pillanatok alatt előkerült, onnantól kezdve együtt húzták a lóbőrt reggelig...

 

BHAKTI-s kirándulás, Zebegény

Úgy terveztük, végre valahára ismét eleget teszünk a BHAKTI meghívásának, és elmegyünk kirándulni a bhaktákkal a Börzsönybe. De ember tervez, Isten végez, Ricsi megfázott, ezért nem tudott jönni. Szerencsére elhívtam anyukáját, Zsuzsit, aki mit sem sejtve  lelkesen belevetette magát a kilométerekbe.

Mivel elvállaltam a szendvicskészítést, korán keltem, hogy elkészítsem őket. Csomagoltam melléjük paprikát is, ill. 6 szelet gesztenyés keksztekercset. 8-kor találkoztunk Zsuzsival Aquincumban, mert úgy beszéltük meg, hogy az esztergomi vonattal megyünk el a Nyugatiba, mivel onnan indult a vonat Zebegénybe. Szerencsére nem késett az esztergomi járat, így bőven maradt időnk jegyet venni és ásványvizet venni nekem. Mint megtudtuk, az állomáson filmforgatás volt. Bár nem láttuk a múlt századi vonatot, a hangját hallottuk.

Sokan összegyűltünk erre a jeles eseményre, 29 résztvevőt számlált Manjari, aki szigorú listát vezetett a jelen lévőkről. Először egy kis trianoni emlékműhöz kapaszkodtunk fel, hogy megnézzük onnan a kilátást, majd a sárga csíkos jelzésen haladtunk tovább a Juliánus barát kilátó felé.

Az út helyenként igen meredeknek bizonyult, rengeteget kaptattunk fölfelé, az ülésben eltunyult végtagjaim igencsak megszenvedték a megpróbáltatásokat. Mondanom sem kell, biciklizés ide vagy oda, semmi állóképességem nincs, max. ülőképességről lehet beszélni az én esetemben...Mégis megérte a szenvedést a gyönyörű kilátás és a tiszta levegő!

A Juliánus barát kilátónál megpihentünk és elfogyasztottuk jól megérdemelt elemózsiánkat. Természetesen jól megdézsmáltuk Évi elmaradhatatlan kakaós csiga tartalékát.

Több kiránduló társasággal is találkoztunk, volt, aki megkérdezte, milyen klub csoport vagyunk :-)

Miután tovább álltunk, találtunk egy kis kiszögellést, ahonnan remekül lehetett látni a Dunát és a túlpartot. Gadabhrit prabhu előkapta miniharmóniumát, és rövid bhajanba kezdett. Nagyon jó hangulat kerekedett, mindenki süttette magát a napon, nézte a Dunát és közben a szent nevet énekelte.

Innen már szerencsére többnyire lefelé vezetett az út. Zebegényben pont lekéstük a pesti vonatot. Amritánanda bejött hozzánk a váróterembe, és hívott minket bhajanozni - ezúttal egy gitár is előkerült. Egy emlékművet körbe is táncoltunk, nagyon mulatságos volt. Syama egyik fia is énekelt.

Hulla fáradtan értem haza, nem kellett altatni :-).

 

London ősszel

Josh Groban koncert Londonban

A bécsi koncert után Sraddhával annyira el voltunk varázsolva, hogy nyomban eldöntöttük, hogy mindenképpen szeretnénk még elmenni idén a turné egyik koncertjére.

Sokáig gondolkodott, hogy tudná anyagilag megoldani, a párja is igyekezett valamit kitalálni, de sajnos végül sehogy sem sikerült előteremteni a jegy és a repülőjegy összegét.

Azt sem tudtuk még biztosan, hova menjünk, igazából sehova sem árultak koncertjegyeket a hivatalos oldalon, csak Párizsba leghátra, ill. a jegykereskedő weboldalak kínáltak borsos áron a felvásárolt jegyekből.

Az e-bay is szóba jött, viszont ott licitálni kellett, és a végére szép kis összeg lett az amúgy kedvező kezdő árból.

Írtam Josh hivatalos oldalára, és megkérdeztem a tagokat, van-e valakinek felesleges jegye Londonba. Ott élnek ismerőseim, így legalább a szállást ingyen megúszhattam volna.

Végül egy észt hölggyel sikerült felvennem a kapcsolatot, aki augusztus óta hirdette a jegyét, de olyan szerencsétlenül, hogy nem kelt el. Sikerült megegyeznünk, el is küldte az internetes jegyet, meg sem várta, hogy átutaljam neki a pénzt.

Nagyon örültem, sikerült repülőjegyet is foglalnom. Kiderült, hogy az ismerősömnél fog lakni egy közös barátnőnk, ezért hozzájuk nem mehettem aludni egy éjszakát sem, mivel pont aznap érkezett. Próbálkoztam több helyen is, az egyik mataji kedvesen felajánlotta a konyhájuk padlóját, ill. a két magyar lány, akiket már Bécsből ismertem, utána néztek, tudok-e az ő szobájukban megszállni a hotelben, sajnos azonban azt írták nekik, hogy nem tudnak pótágyat betenni. Még jó hogy nem tudtak, mivel mint kiderült, így is 2 ágy ill. egy franciaágy állt a kis szobában.

A gépem hajnalban indult, ezért szerettem volna egy matajinál aludni előző este, mert közel lakik a repülőtérhez, de sajnos nem volt szerencsém, mert pont lakásfelújítás volt nála.

Kettőkor kidobott az ágy, kiosontam, lefürödtem, majd kicsit bajosan felvettem a zöld bársonyruhát, amit a bécsi koncertre varrtam eredetileg, de sajnos nem ment rám, így át kellett alakítanom. Időben kiértem a reptérre, ahol összebarátkoztam egy magyar lánnyal, aki Angliában dolgozik. A repülőút gyorsan eltelt, reptéri busszal mentem Londonba, ahol valahogy igyekeztem elütni az időt. 60 fontot vittem magammal, ami bőven elégnek bizonyult. Főleg gyalogoltam, hogy ne kelljen buszoznom és sok pénzzel feltölteni az Oyster kártyámat, bár mint később megtudtam, a 4. utazás után már nem vesz le pénzt az automata. Vettem egy London térképet, mert nem találtam a régit, és körülnéztem. Az emberek jól megbámultak, ami nem csoda, mivel egész nap kiöltözve bandukoltam, hogy ne gyűrődjön össze a ruhám (csak kézipoggyászt vittem magammal).

A parkban összebarátkoztam a mókusokkal, annyira szelídek, hogy kézből esznek. Az egyik felmászott a ruhámra is, két lány nagy mulatságára. Napközben több sms-t váltottam Ricsivel, megnyugtattam, hogy minden rendben van (sajgó lábamat és a rajtam délutánra eluralkodó fáradtságot leszámítva.)

Rasa írt estefelé, hogy találkozzunk. Nagy nehezen megtaláltam a Victoria Coach Stationt, kis időt együtt töltöttünk. Aztán jött az sms, amelyben Szilvi azt firtatta, mikor kezdődik a koncert (hajnalban én is pont ugyanezt kérdeztem tőle). Annyira megijedtem, hogy azonnal metróra szálltam, irány a Hammersmith Apollo állomás. Miután leszálltam, megkérdeztem egy buszsofőrt, merre van a koncertterem, sajnos fogalma sem volt, így tettem egy tiszteletkört. Hatalmas, kordonnal terelt sor kígyózott az épület előtt, gyorsan írtam is Szilvinek, hogy siessenek. Szerencsésen bejutottam, a jegyem is érvényes volt :-D.

Szilviékkel találkoztunk bent pár szó erejéig, mondták, hogy velük is aludhatok, mert rengeteg ágyuk van :-D. Írtam Kálahamsának, hogy köszönöm a vendégszeretetüket, de végül tudok a lányokkal aludni. Válaszából kiderült, hogy rajtam keresztül ismerte meg Josht (megosztottam egy számát a Facebookon), és egy időben sokat hallgatta a dalait, le is töltött tőle albumot.

A koncert ismét fergeteges volt, alig kezdtek el zenélni, nekem már hullott a könnyem. Felvettem az egészet, persze nem lett tökéletes minőség, de emléknek remek. Meglepetésként ért, hogy elénekelte az If I walk awayt, amitől egyenesen sokkot kaptam.

Sajnos nem tudok olyan elragadóan írni, mint Krisz, sem pedig olyan megkapóan megosztani az emlékeket. Életem meghatározó élménye, hogy megismerhettem ennek a fantasztikus embernek a zenéjét, és azóta is a hatása alatt vagyok. Kicsit olyan ez, mintha minden egyes új dallal beengedné a rajongóit kis személyes világába, teljesen lenyűgözve őket a tömérdek kinccsel, amit számukra meglepetésként tartogat. Egyszer azt mondta, a rajongóim az enyémek, és én az övék vagyok. Az életét teljesen a zenének szenteli, szívből énekel, nem a pénzért, a hírnévért, az elismerésért. Annyi mindent felad azért, hogy turnézhasson, hogy megmutathassa, ahogy ő mondja, egy-egy dal mennyire más élőben. Remélem, még sok koncertre eljutok, ahogy ez a londoni álom is minden nehézség ellenére is megvalósulhatott.

Straight to you - Josh Gorban koncert Bécsben

Elérkezett a várva várt nap. Már áprilisban megvette Ricsi nekünk a koncert jegyet,  nehogy elkapkodják előlünk. Az út szervezése sajnos nem ment minden zökkenő nélkül, mert a legelső verzió az volt, hogy vonattal megyünk, és Zsuzsi ismerősénél, Mártánál alszunk. Aztán Sraddhá azt javasolta, menjünk kocsival négyen, szereznek járművet, nézzünk szét Bécsben, aztán a koncert alatt a fiúk valahogy elfoglalják magukat, aztán spuri haza.

Kedden viszont még mindig nem volt kocsi, szállást nem intéztem, és nagyon izgultam, hogy fogunk hazaérni. Kicsit el is kedvtelenedtem. Aztán Ricsi talált egy rajongói fórumot, és kiderült, hogy szerveztek buszt Bécsbe, 5000 Ft-ért oda-vissza. Sikerült is jelentkeznie, úgyhogy megoldódott a probléma!

Szerdán az egész délelőttöt készülődéssel töltöttem, és 10 percenként ellenőriztem, hogy nem mondták-e le az előadást :-).

A Moszkva téren találkoztunk, rögtön megtaláltuk a rajongói tábort. Pontosan indultunk. Az egész út alatt Olga, aki a pénzügyekért volt felelős, szervezett, számolt, intézkedett. Többször is megálltunk, így elég sokára értünk Bécsbe. Több ajándékot is szántunk Joshnak, egy aranyos pulikutyát, egy magyar számokkal teli CD-t és egy üveg vörösbort.

Bécsbe érve Sraddhával a nyakunkba vettük a várost, sajnos nem találtuk meg a Mariahiffel Strasset, de legalább körülnéztünk. Vicces volt, hogy ahogy próbáltuk egy térkép segítségével meghatározni, merre is lehetünk, megszólaltam:

-A Haltestelle-n vagyunk (megállót jelent németül).

Aztán arról beszélgettünk, hogy mindkettőnknek a párja féltékeny Joshra. Sraddhá utánozta, ahogy a férje mondani szokta:

- Josh Groban, aha. - mire én:

- Hol???

Láttuk a Parlamentet, a városházát, az egyik egyetemet. Sraddhá vett Tarcsinak egy Kis herceges könyvet németül, amiben puzzle is volt. Séta közben felfedeztünk egy nagyon hangulatos kis utcát, régi házak álltak ott, az egyiket 1704-ben építették. Kicsit eleredt az eső, ezért behúzódtunk a metrólejáróhoz.

A buszban átöltöztünk, kisminkeltük magunkat, majd elindultunk, remélve, hogy megtaláljuk úti célunkat, a Konzert Haust. Szerencsére nem tévedtünk el. Bent szerettünk volna elmenni a mosdóba, viszont hosszú sor kígyózott a női WC előtt...úgyhogy az egyik srác javaslatára szépen beslisszoltunk a férfibe, pár ember megbotránkoztatására.

A koncert fergeteges volt, a 9. sorból elég jól láttunk. Josh végig mulattatott minket, felolvasott pár kérdést, amit a rajongók feltettek:

- Ha a kezeddel valamit bármivé át tudnál változtatni, mivé változtatnád át a dolgokat?

- Sörré, cukorkává vagy zenévé.

- Ha visszamehetnél bármelyik korszakba, bármelyik városba, hova mennél?

- Bécsbe Beethoven idejébe, látnám, ahogy a 9. szimfóniát írja, megérinteném, sörré változna, a nemzetközi sajtó felkapná a hírt, majd megírnám a Részeg szimfónia zenéjét.

Megkérdezte, van-e olyan pár, aki évfordulót ül, ill. jelentkezzen egy szingli lány. Mindhármukat felhívta a színpadra, hozatott egy nagy kanapét, leültette őket, bort töltött nekik, és elénekelt nekik egy szerelmes dalt :-).

Egy lány azt mondta, megígérte neki az egyetemen, hogy énekelnek majd egy duettet, és így is lett pár sor erejéig. A lány annyira izgult, hogy kicsit hamisan énekelt, de amúgy nagyon szép hangja volt.

Azzal is viccelődött, hogy Bob Marley-t utánozta, majd úgy tett, mintha füves cigit szívna. :-)

Mesélte, hogy 12 évesen rossz napja volt az iskolában, úgyhogy leült a zongorához, és komponált egy dalt. El is játszották. Bárcsak én is így vezettem volna le az iskolai feszültséget!

Bevallotta, hogy a szerelmi élete is hat a zenéjére, és egy szomorú történet ihlette a Higher Window c. dalt, ami arról szól, hogy két ember nem illik össze, és ilyenkor ő mit tehetne mást, szépen lelép...

Kiszúrta a magyar zászlókat, feltette a kérdést, ki van még az országból. Több elszórt csoport is jelentkezett. Mire ő:

- Nem együtt ültök? Ez szívás! :-D

Utolsónak a You raise me up c. opust szánta, gospel kórus híján megénekeltette a közönséget. Felállva zengtük a refrént.

Kétszer visszatapsoltuk. Olyan gyorsan eltelt az a két óra, ami máskor olyan hosszúnak tűnik!

Odamentünk, ahol várható volt a felbukkanása, aztán arrébb tereltek minket, végül kordonnal tartották féken az amúgy nem fenyegető tömeget. Megígérte a magyaroknak, hogy eljön Budapestre. Sikerült aláíratnom vele a jegyemet, és amikor másra figyelt, elkiáltottam magamat: "Josh!" Érdekes arckifejezést öltött, aztán miután átadtam a szerény kis ajándékot (egy mókás nyakkendőt, amit én varrtam), megköszönte. Egy rakás képet készítettem róla, egész sok sikerültek. Csoda, ha nem fájt a szeme a sok vakutól!

Hazafelé próbáltam aludni, sikerült is, agy nem tűnt hosszúnak az út. Sraddhá férjére másfél órát vártunk egy félreértés miatt, de végül csak hazaértünk mind a ketten.

Ma felébredtem, és valahogy nem találtam a helyemet, már a következő koncerten morfondírozok. :-D

Holiday

Ricsivel elmentünk nyaralni. Először arra gondoltunk, lemegyünk a Balatonra, de végül inkább mégis Mátramindszent mellett döntöttünk.

Péntek este indultunk, Rékával utaztunk egy buszon. Szerencsésen megérkeztünk, kellemes volt az út, még netezni is tudtunk.

Szombaton pihentünk, tollasoztunk, majd ellátogattunk a salgótarjáni bánya múzeumba. Döbbenet, milyen körülmények között dolgoztak a bányászok.

<

Vasárnap megint pihengettünk, tollasoztunk, pizzát sütöttünk, olvasgattunk.

Kedden elkocsikáztunk a siroki várhoz, nagyon tetszettek a barlanglakások. Kinyílt a bicska a zsebemben, amikor olvastam, hogy a császáriak felrobbantották a várat (nem ez volt az egyetlen, amit tönkretettek), viszont most Uniós pénzből próbálják helyre állítani. Olyan sosem lesz, mint amilyen lehetne.

Szerdán főztünk Balarám subjit, Ricsi papájának és nagymamájának nagyon ízlett. Szívek szállodája maratont is tartottunk minden este. :-D

 

Tzatziki Gödöllőn

Sokat tanakodtunk, mi legyen a maccsal, amíg mi üdülünk, mivel Ricsi mamája félt, hogy a kutya, Happy nem fog örülni neki, ezért helyet kerestünk neki.

Végül a legjobb megoldás, a szüleim mellett döntöttünk, akik a nyárra kiköltöztek Gödöllőre Nagyival és mind a 8 macsekosszal egyetemben. Meg is beszéltem velük, hogy szerdán eljönnek értem és a kis fekete ördögért, ott alszom, majd csütörtökön uzsgyi haza.

Reggeli után a macska kiszökött, mivel nem vettem észre, hogy nyitva az ablak. Egész délelőtt azon izgultam, haza fog-e időben jönni. Anya 2 óra körül hívott, hogy most indulnak Rákospalotáról, ahol akadt némi elintézni valójuk. Remek, mondtam, már csak a macska hiányzik.

Sajnos nem került elő, mire ideértek, ezért Anya elkezdte hívni őt, én meg bringára pattantam, hogy körülnézzek a környéken. Alig indultam el, már szaladt is felém. Sikeresen becserkésztem, ráraktam egy kis időre a pórázt, aztán szépen betuszkoltuk a kosarába.

Az út meglehetősen viszontagságosra sikerült, anyuék ugyanis nem ismerték a járást a Megyerei hídon, ezért többször is rossz helyen kanyarodott le Apu, rá az autópályára felvezető útra, s néha szabálytalanul tolatnia is kellett, az autósok nagy örömére. Valahogy szerencsésen megérkeztünk Gödöllőre. A macs jól viselte az utazást, egyszer nyávogott mindössze.

Gödöllőre érkezve bezártuk a házba, levettem a nyakörveket róla, és cseppentettem rá élősködő irtót (Apa kan veterán macskája, Nyafi allergiás a bolhakakira). Eleinte szaglászott, majd szépen elhelyezkedett Kócibaba táskájában, és ki sem akart jönni onnan.

Anya megmutatta a szomszéd állatait, két birkát és négy kecskét (2 barnát és 2 fehéret). Az egyik kecske még pöttöm, 3 hetes (most már 4), Cukinak hívják. Hát tényleg az!

Tzatziki estére egészen elfogadta új lakhelyét, kószált egyet, fújt minden más macsekoszra, az egyik vele egykorú cica, Törpe nagyon igyekezett őt puhítani, barátkozni próbált vele. Egy lézerfényes kulcstartóval szórakoztattam Törpét, Tzatziki a szekrény alatt állt lesben, és néha rásózott egyet-egyet.

Anya főtt csirkehúst adott vacsira a macskáknak, az enyémnek annyira ízlett, hogy telezabálta magát. Ennyit legutóbb pöttöm korában evett.

Este a kocsiban aludtam, hajnali ötkor felébredtem, s kicsit megdézsmáltam a kertben a szedret és a paradicsomot, majd mint aki jól végezte dolgát, visszafeküdtem.

Anyunak segítettem elkészíteni az ebédet, szedtünk zöldbabot és almát, zöldbableves és almás rétes volt a menü. Mielőtt indultam volna, még pont el tudtam búcsúzni Tzatzitól. Remélem, jól fogja magát érezni a macskapanzióban! :-D

 

Merengés

Azt hiszem, az élet sokkal nehezebb, mint kislány koromban gondoltam. Kamaszként annyi tervem volt, mi mindent szeretnék a jövőben, mi lesz a munkám, hogy fogom tölteni a mindennapjaimat. Aztán a felnőttkor szinte minden vágyamra rácáfolt, és megmondom őszintén, becsapottnak érzem magamat.

A szülők minden gyereknek azt hajtogatják, hogy tanulj, különben senki sem lesz belőled. Én tanultam, de minek? Általánosban a legrosszabb átlagom 4,5 volt, a gimiben 4,0. Bemagoltam egy csomó teljesen felesleges dolgot, amit soha nem használtam. Az egyetlen értelmes tantárgy az angol és a francia volt, semmi más. És matekból a 4 alapművelet. Most komolyan, ki használja a nagy betűs ÉLETben a kémia és fizika tudását, ha nem fizikus vagy vegyszerész akar lenni???

Sok embert ismerek, akik elvégezték az egyetemet, és nem a szakmájukban dolgoznak. Akkor mi értelme annyi elvesztegetett évnek? Én sem vaisnava teológusként dolgozom, hiszen valljuk be, a krisnásokat nem nagyon érdekli, hogy él meg az ember. Persze elvégezhettem volna az angol szakot, de sajnos nem így alakult, felesleges ezen keseregni.

Mindig azt hittem, majd sok barátom lesz, az iskolák elvégzésével azonban a barátok is kihaltak az életemből. Amikor bhakta lettem, azt gondoltam, olyan közösségbe csöppentem, amely az összetartozásra és összetartásra alapul, és mindig számíthatok hittársaimra. Ebben is csalódnom kellett. Senki sem keres, senki nem hív fel, senkit nem érdekel, mi van velem, senkire sem számíthatok. Ez nagyon szomorú. Úgy érzem, a személytelenség fellegvára vesz körül, és mivel teljesen magamévá tettem a filozófiát, zsákutcába kerültem: nem fogok vallást cserélni, és másik felekezethez húzni, mert semmivel sem fogok egyetérteni, és mindenben a hibát fogom látni. Bhaktaként nem érzem jól magamat, mert nem vagyok a közösség tagja, így a karmi élet és a bhaktaság határán táncolok, seholországban.

Szóval nem könnyű az élet, és senki sem fogja megkönnyíteni a számomra. Semmim sincs, semmilyen eredményt nem mutattam fel soha sem a lelki, sem az anyagi életben, még ha össze is szedném magamat lelkileg, akkor sem jutnék előre, nem kapnék avatást, mert nem tartozom a kiváltságosok közé, akit befogadna az egyház. Amikor a leginkább felkészültnek hittem magamat rá, akkor is kiderült annak az ellenkezője. Akkor, kérdezem én, mi hajtson előre???

 

 

 

Elég volt!

A minap megkértem egy doktornőt, hogy ha tud, írjon nekem receptet Cataphlánra (az egyetlen gyógyszer, ami elmulasztja migrénes fejfájásomat, amit csakis végső esetben szoktam bevenni). Elkezdett kifogásokat keresni, hogy neki azt számítógépen regisztrálnia kell, és nem olyan egyszerű. Aztán 10 perc múlva a szemem láttára adott receptet egy lánynak, aki nyilvánvalóan nem az ő betege. Hát köszönöm szépen! Ekkor fogalmazódtak meg bennem az alábbiak.

Elegem van abból, hogy emberek csak akkor tudnak megtalálni, ha fordítani, vagy segíteni kell valamiben. Persze semmi viszonzás, maximum annak ígérete fejében. Ha pénzt kértem volna eddig minden egyes fordításomért, már gazdag lennék!

Elegem van abból, hogy állandóan mindenféle szívességre kérnek, miközben nekem nincsen állandó munkám, mert elszúrtam az életemet azzal, hogy nem fejeztem be az egyetemet, nem kaptam diplomát, és sehova sem kellek, ahol szívesen dolgoznék. Mindenki pénzből él, ahogy én is, és utálom, hogy filléres gondjaim vannak, minden egyes hónap nagy küzdelem. Amikor nekem van szükségem segítségre, kire számíthatok? Senkire!

Elegem van abból, hogy bár elméletileg van saját lakásom, 7 éve Pesten is albérletben kell élnem, mert a saját anyám arra nem hajlandó, hogy a nagymamámmal összeköltözzön, aki egy 3 szobás lakásban él évek óta, aminek emeleti szobáját mozgássérült lévén használni sem tudja.

Elegem van abból, hogy 10 éve nem voltam nyaralni, noha a szepezdi nyaraló tulajdonjogának 3/4-e a mi családunkat illeti, mégsem használjuk ki és nem kommunikálunk a nagynénémékkel.

Nem érdekel, hányan sértődnek meg, hányan kérik ki maguknak, hányan fordulnak el tőlem. Köszön szépen, érdekbarátságok és haszonlesők továbbra sem érdekelnek. Természetesen azokra nem haragszom, akik életükben ha egyszer kértek meg valami szívességre, az teljesen más eset, mint az állandó nyaggatás.

Apará Ekádasi

A Brahmánanda Purána az Úr Krisna és Maharádzsa Judhisthíra közötti beszélgetésben mutatja be az Apará Ekádasit, amely május/június hónap növekvő holdja idejére esik.

Egy alkalommal Maharádzsa Judhisthíra megkérdezte az Úr Krsnát:

- Ó Úr Krsna, ó Dzsanárdana, mi a neve annak az Ekádasinak, amely május/június hónap növekvő holdjának idejére esik, és miért dicsőséges? Kérlek, hogy mondj el nekem mindent. - Az Úr Krsna így válaszolt:

- Ó Maharádzsa Judhisthíra, intelligens kérdést tettél fel, amely valóban mindenkinek a javára válik. Ezt az Ekádasit Aparának hívják. Ó király! Ez az Ekádasi rendkívül nagy jámborságot ad azoknak, akik megtartják, és valamennyi bűnös visszahatásukat megsemmisíti. Ennek a Ekádasinak a megtartásával nagyon sok súlyos bűn megsemmisül, például egy bráhmana megölése, egy tehén megölése, magzat megölése abortusz útján, mások bírálata, törvényellenes nemi élet, hazugságok, hamis tanúságtétel, kérkedés mások előtt, a Védák olvasása vagy tanítása pénzért, valamint az, ha valaki összeírja a saját szentírását. Egy csaló, egy hamis asztrológus és egy sarlatán orvos éppen annyira bűnös, mint az, aki hamisan tanúskodik. Mindezeket a bűnöket gyökerestől kiírtja az Apará Ekádasi megtartása. Bármely ksatrija, aki felhagy a hivatásával és elszalad a csatamezőről, biztosan le fog esni foglalkozásbeli helyzetéből, és a pokolra jut. Ha viszont egy ilyen személy nagy hittel megtartja ezt az Ekádasit, ő is eléri a mennyei bolygókat.

Az Úr Krsna így folytatta:

- Ó király! Biztosan nagy bűnöket halmoz fel egy tanítvány, aki káromolja a lelki tanítómesterét, miután megkapta tőle a tudást. De még egy ilyen elkárhozott, bűnös személy is megszabadulhat a bűnös visszahatásaitól és elérheti a legmagasabb célját, ha ezt az Ekádasit megtartja. Ó királyok királya! Azt az eredményt, amit valaki azzal nyer, hogy háromszor megfürdik a Puskar tóban Kártika hónapban, azt a jámborságot, amit azzal gyűjt, hogy fürdőt vesz Prajágnál január havában, amikor a Nap a Bak jegyébe lép, azokat az eredményeket, amelyeket azzal szerez, hogy megtartja a Sivaratri fogadalmat Kásiban és áldozatokat ajánlj fel Visnu lótuszvirág lábainak Gajában, azokat a kedvező eredményeket, amelyeket azért kap, mert akkor fürdött a Gautamí folyóban, amikor a Jupiter bolygó az Oroszlánba lépett, ha ellátogatott Kedarnáthába a Kumbha-mela alatt, ha felkereste Badrináthát és ott imádkozott, ha napfogyatkozás alatt fürdött a Kuruksetrán, vagy ha elefántokat, lovakat, teheneket, aranyat és földet adományozott - mindezeket könnyen megkaphatja, ha megtartja az Apará Ekádasi fogadalmát.

Olyan ez, mint a bűnös tettek fáját kivágó éles fejsze, olyan, mint a lobogó erdőtűz, amely hamuvá éget minden bűnös tettet. Olyan, mint a bűnös tettekből született sötétséget eloszlató, ragyogó Nap, és olyan, mint az oroszlán a szarvasnak, a bűnös tettek erdejében. Ó király! Az ember eléri az Úr Visnu mindeneknél kedvezőbb hajlékát, ha megtartja ezt az Ekádasit, és az Úr Visnut az Ő Trivikrama formájában imádja. Mindenki megszabadul összes bűnös visszahatásától, aki hall vagy olvas ennek az Ekádasinak a dicsőségéről, amelyet mindenki javára mondtam el neked.

 

Fontosabb események és az 5 éve varrt csóli története

Nagyon rég nem írtam személyes bejegyzést, az utolsó a néhai cicámról szólt. Pedig sok minden történt velem az elmúlt időben.

Először is, Rasamandali ajánlásával márciusban a Govinda étterembe kerültem. Eleinte délutános, később délelőttös műszakba osztottak be. A tyúkok nagy örömére, ugyanis hatalmas adag zöldség és gabona maradékot hozok nekik haza. Nagyon jó a konyhán a hangulat, sokat nevetünk, ugratjuk egymást. Elsősorban salátákat készítek, és a két szakács keze alá dolgozok. Nagyon nehéz körülmények között fűzünk, ugyanis igen kicsi a hely, sokszor arra kell várni, hogy valaki befejezze a dolgát. Ez rengeteg energiát vesz el, de sajnos egyelőre semmi kilátás az ígért változásra. De engem ez jövő héttől nem fog érinteni.

Szerencsére Ricsi közbenjárásával felvettek az Átma centerbe Sraddhá helyére, aki jövő héttől a kertészkedésnek szenteli legtöbb idejét. Bár 6 órát vállaltam, mivel nagyon közel van hozzánk a konyha, időben majdnem ugyanúgy jövök ki.

Elkezdődött a Hungarovoxos filmszöveg fordító tanfolyam is, nagyon izgalmas. Eleinte megdöbbentem, mennyire nehéz szakma, milyen sok apróságra kell odafigyelnie annak, aki filmeket ültet át magyar nyelvre. Krisna lílának és Isvara Krisna prabhunak segítettem A természet IQ-ja c. filmben, pár részlet fordítását rám bízták. Szerencsére kölcsön kaptam magát a könyvet is angolul, így könnyebben ment.

Kis albérletünk mindig tartogat meglepetéseket. Már egy ideje nem is fűtünk, viszont az Istennek sem akar felmelegedni a lakás, ezért az a furcsa helyzet állt elő, hogy kint melegebb az idő, mint bent. A cirkót a házinénivel sem sikerült újra beindítani az esős, hűvösebb napokon, úgyhogy maradt a fagyoskodás. Úgy szoktam lemérni, hogy már fázom, hogy hideg az orrom. Ha jégcsapok nem is lógnak róla, azért nem valami meleg. Ricsi el is nevezte pincének, s azzal ugrat, hogy olyannyira a fogamhoz verem a garast, hogy életem végéig egy sötét pincében fogunk lakni, és brokkoli szár subjit fogunk enni. :-D

Zaziki nagyon jól érzi magát, előfordul, hogy éjszakára is kimarad. Eleinte aggódtunk, de most már megszoktuk. Nagyon kedves, hálás cica, jó érzés, hogy nem üres lakásba érek haza. Sokat dorombol és rosszalkodik. Nemrég ivartalanítottuk, emiatt egy éjszakát velünk töltött, nehogy megüsse magát, és mondanom sem kell, nem igen lehetett tőle aludni. A néni nagyobbacska macskáját előszeretettel páholja el, ha területsértés követ el. :-D

Zsuzsi is elköltözött Wekerléről, úgyhogy most már kézzel mosok. A néni felajánlotta, hogy az ágyneműnket kimossa ő a gépével. Úgy néz ki, a héten szerzünk ingyen egy Energomat mosógépet, úgyhogy ez is megoldódni látszik.

Egyik nap vicces dolog történt velem. Megkeresett egy nő azzal, hogy 5 éve (!) varrtam neki egy csólit, de biztos kiadtam valakinek, mert nem volt időm rá, mert az valami rettenet lett. Kérte, találjunk ki valamit. És azt is említette, hogy 5000 Ft-ot fizetett ezért, és nem volt hirtelen akkor ideje megnézni.

Nem hittem a fülemnek. Ha 5 éve szól, hogy nem lett jó, akkor még talán van valami esély arra, hogy megvan az anyagmaradék, és minden további nélkül helyre tudom hozni a hibát. Viszont így semmi esélyem rá! Azon felül annak idején 1500-ért varrtam egy csólit, tehát kettőt 3000-ért. Ő adott 5000-et, nem annyit kértem. Erre mondta egy kedves régi kollégám, hogy még a bűncselekmények is elévülnek 5 év után :-D. Biztos nagyon unatkozott.

Kétszer is részt vettünk BHAKTI-s kiránduláson, az áprilisin virágmező és bódító illat nyűgözött le minket, a májusin pedig a gyönyörű táj és egy patak, amin többször is át kellett kelnünk. Nagyon izgalmas feladatnak bizonyult ez, mivel Gadagrája prabhu úgy gondolta, nehezítésként köveket dob a patakba, miközben valaki átkel rajta.

Úgyhogy zajlik az élet, nem is nagyon akad időm írogatni.

 

Színházi est

Az Átma Centerbe jár egy 3 tagú színészi csoport, a Dollár Papa Gyermekei egyik tagja, Kiss-Végh Emőke. Ők játszották a Skandináv házban Ibsen egyik darabját, a Hedda Gablert, s Wekerlére is elhívtuk a kis társulatot bemutatni ezt a darabot.

Ezúttal egy kicsit átírt Csehov művet adtak elő a Chef Parade főzőiskolában.  Kicsit korán érkeztünk, az előtérben kedvünkre nézegettük a szakácskönyveket, s vettünk is egy vegetáriánus példányt ill. bambuszrügyet.

Az egész azzal kezdődött, hogy Emőke késett, a párja igyekezett bátortalanul mentegetni őt. Majd beviharzott, s belefogott egy monológba. A továbbiakban sok meglepetés ért minket, de nem szeretném lelőni a poént, úgyhogy fedje a cselekményt jótékony homály.

Fényképezőgépet ugyan vittünk, SD kártyát sajnos nem, úgyhogy képeket nem tudtunk készíteni az eseményről. Sebaj, majd legközelebb.

 

Varuthiní Ekádasi

Az április/május hónap fogyó holdjának idejére eső Varuthini Ekádasi dicsőségét a Bhavisjottara Purána írja le, az Úr Krsna és Maharadzsa Judhisthíra közötti beszélgetésben.

Egy alkalommal Maharádzsa Judhisthíra így szólt Sri Krsnához:

- Ó Vászudeva! Alázatos hódolatomat ajánlom neked. Kérlek, mutasd be el azt az Ekádasit, amely április/május hónap fogyó holdjának idejére esik. Mondd el, mi a neve, befolyása és dicsősége. - Az Úr Krsna így válaszolt:

- Kedves királyom, ezt az Ekádasit Varuthinínek hívják. Jó szerencsét hoz ebben és még a következő életben is. Ha az élőlény megtartja ennek az Ekádasinak a fogadalmát, mely enyhíti bűnös visszahatásait, eléri az örök boldogságot, és nagy szerencse éri. E fogadalom megtartásával a boldogtalan feleség szerencsés lesz, az emberi lény boldogságot és jólétet ér el ebben az életben és a következőben is. Megszabadul a születés és halál körforgásától, minden bűnös visszahatása megsemmisül, és eléri az Úr odaadó szolgálatát.

Mandata király úgy szabadult fel, hogy megfelelően megtartotta ezt az Ekádasit. Sok király szabadult fel így, köztük Dhundhumara. Csupán a Varuthiní Ekádasinak a megtartásával annyi eredményt lehet elérni, mint tízezer évnyi lemondás végzésével. Annyi jámborságot halmozhatsz fel a Varuthiní Ekádasi megtartásával, mintha Kuruksetrán 40 kiló aranyat adományoznál a napfogyatkozás idején.

Ó legjobb király! Jobb egy elefántot adományozni, mint egy lovat. Földet adományozni jobb, mint elefántot, a szezámmagvak adományozása pedig többet ér, mint a földé. Aranyat adományozni jobb, mint szezámmagvakat, ehető magvak adományozása még jobb, mint aranyat. Bizony, nincs jobb az ehető magvak adományozásánál. Ó legjobb király! Ehető magvak adományozásával elégedetté lehet tenni az ősatyákat, a félisteneket és valamennyi élőlényt. A művelt tudósok megállapították, hogy egy leány elajándékozása éppen annyit ér, mint az ehető magvak adományozása. Maga a Legfelsőbb Úr az ehető magvak adományozását tehenek adományozásával tartotta egyenlőnek. Ezen túlmenően valamennyi adományozás között a legkiválóbb, ha másokat tudással ajándékozunk meg.

A Varuthiní Ekádasi megtartásával valamennyi adományozás eredményére szert lehet tenni. Az, aki leánya eladásából él, bizonyosan nagy bűnt követ el, és csak arra méltó, hogy a pokolban éljen a végső megsemmisülésig. Ezért senkinek, soha sem szabad vagyont elfogadnia a lányáért cserébe. Ó királyok királya! Az a házigazda, aki kapzsiságból pénzért eladja a lányát, a következő életében macska lesz. De össze sem számlálhatja jámborsága érdemeit az, aki legjobb tehetsége szerint felékesíti a leányát, és odaajándékozza egy méltó vőlegénynek, legyen az akár Csitragupta, Jamarádzsa főtitkára. Aki ezt az Ekádasit meg akarja tartani, ne egyen harangfém edényből, ne fogyasszon húst, maszura gramot, csicseriborsót, spenótot, mézet, ne fogadjon el mások által főzött ételt, ne egyen egynél többször, és ne éljen nemi életet az Ekádasi előtti naptól kezdve. Ne játsszon szerencsejátékokat, ne aludjon, ne egyen bételdiót, ne mosson fogat, ne káromoljon senkit, ne pletykáljon, ne szóljon bűnös személyhez, ne guruljon méregbe és ne hazudjon Ekádasi napján. Az Ekádasi utáni napon ne egyen harangfémből készült tányérból, ne fogyasszon húst, maszura gramot és mézet, tartózkodjon a hazugságoktól, testgyakorlástól, kemény munkától, ne egyen egynél többször, ne éljen nemi életet, ne borotválja le a haját vagy az arcát, ne kenje be a testét olajjal, és ne egyen mások által főzött ételt. Ezeket mind gondosan el kell kerülnie, különben tönkreteszi az Ekádasi fogadalmát. Ettől eltekintve egyes tilalmak nemcsak erre a három napra vonatkoznak, hanem mindig. Ha valaki az előírt szabályok és utasítások szerint tartja meg a Varuthiní Ekádasi fogadalmát, összes bűnös visszahatása megsemmisült, és eléri végső célját. Az, aki Ekádasi napján éjjel fennmarad és az Úr Dzsanárdanát imádja, minden bűntől megszabadul, és eléri az élet legmagasabb célját. Aki hall vagy olvas ennek az Ekádasinak a dicsőségéről, biztosan annyi eredményre tesz szert, mintha ezer tehenet adományozna, és valamennyi bűnös visszahatásától megszabadulva Visnu hajlékára jut.



Kámadá Ekádasi

A Kámadá Ekádasi dicsőségét a Varáha Purána írja le, az Úr Krsna és Maharadzsa Judhisthíra közötti beszélgetésben.

Egy alkalommal Maharadzsa Judhisthíra megkérdezte az Úr Krsnát, a Jadu dinasztia koronáját:

- Ó Úr Vászudeva! Kérlek, fogadd alázatos hódolatomat. Ó Uram! Kérlek, beszélj nekem arról az Ekádasiról, amely március/április hónap növekvő holdjának idejére esik. Azt is magyarázd el, hogyan kell megtartani ezt az Ekádasit, és mi a haszna.- Az Úr Krsna így válaszolt:

- Kedves Maharadzsa Judhisthírám, kérlek, hallgasd meg figyelmesen, hogyan írja le ezt az Ekádasit a Purána. Egykor Maharadzsa Dilip, az Úr Rámacsandra dédapja megkérdezte a lelki tanítómesterét, a bölcs Vaszisthát, mi a neve, és hogyan kell megtartani azt az Ekádasit, amely március/április hónap növekvő holdjának idejére esik.

A bölcs Vaszistha így felelt:

- Ó király! Most teljesítem a vágyadat. Ennek az Ekádasinak a neve Kámadá. Ez a szent Ekádasi minden bűnös visszahatást hamuvá éget, és betartójának azt a kiváltságot adja, hogy fia születik. Most kérlek, hallgasd meg tőlem, hogy ez az Ekádasi milyen dicsőséges.

Régen, nagyon régen volt egy Ratnapur (Bhogipur) nevű város.

Ebben a gazdag városban Pundarika király uralkodott. Mindenhová elkísérték az alattvalói, akik között ott voltak a gandharvák, kinnarák és az apszarák is. Ebben a városban egy Lalitá nevű gyönyörű apszará és egy jóképű gandharva férjként és feleségként éltek. Rendkívül szerették egymást, és különféle szórakozásoknak hódoltak gazdag házukban. Lalitá szívében a férje iránti szeretet, és Lalit szívében a felesége iránti szeretet olyan forró volt, hogy egyetlen pillanatra sem bírtak elszakadni egymástól.

Egyszer Pundarika király udvarában sok Gandharva énekelt és táncolt, és Lalit is velük énekelt a felesége nélkül. Lalitá távolléte miatt Lalit hangja megbicsaklott, rosszul lépett, hibásan mondta a szöveget. Volt a hallgatóságban egy Karkotáka nevű kígyó, aki tudta ennek a titkát, és panaszt emelt Pundarika királynál Lalit viselkedése miatt. Ekkor a király nagyon dühös lett, és a következőképpen átkozta meg Lalitot:

- Ó bűnös! Ó bolond! Annyira csak a feleséged iránti kéjvágyad irányít, hogy megzavartad az énekes-táncos előadást. Megátkozlak, légy ezentúl emberevő, kannibál.

Pundarika király átka miatt Lalit azonnal nagy démonná változott. Amikor Lalitá meglátta a férje hihetetlen és ádáz külsejű formáját, a szíve nagyon megsajdult. Éjjel-nappal mély bánat gyötörte, csak arra tudott gondolni, mit tegyen, hová menjen. A kínos helyzettel mit sem törődve az erdőben élt a férjével.

Egyszer, amikor Lalitá a sűrű erdőt járt a hitvesével, a Vindhja hegység csúcsán megpillantotta a bölcs Sringi legszentebb ásramáját. Azonnal odament, és tiszteletteljes hódolatát ajánlotta a bölcsnek. A hölgy láttán a bölcs megkérdezte:

- Ó szépséges, ki vagy? Kinek a lánya vagy? Miért jöttél ide? - Lalitá így felelt:

- Ó nagy lélek, a Viradhanva nevű Gandharva lánya vagyok. A nevem Lalitá. Elátkozott férjemmel jöttem ide. Ó nagy bölcs! A férjem a gandharvák királya, Pundarika átka miatt vált démonná. Ó bráhmana! Nagyon elkeserít, ha ezt a rettenetes és ádáz formát látom. Ó Uram, kérlek, magyarázd el a vezeklés folyamatát, amellyel a férjem megszabadulhat az átoktól. Ó bráhmanák legjobbja! Kérlek, tanítsd meg nekünk, mit kell tennünk, hogy ez a démoni létforma megszűnjön.- Lalitá buzgó kérelmét hallva a nagy bölcs Sringi így vigasztalta:

- Ó, Gandharva leánya! Pár nap múlva itt lesz a Kámadá nevű Ekádasi, amely március/április hónap növekvő holdjának idejére esik. Aki szigorúan megtartja ennek az Ekádasinak a fogadalmát, annak minden vágya teljesül. Ó nyájas hölgy! Az utasításom szerint kell megtartanod ezt az Ekádasit és az ezzel szerzett összes érdemet át kell adnod a férjednek. Ekkor ennek az eredményeképpen a férjed azonnal megszabadul az átoktól.

Ó, király! Miután Lalitá ezt az utasítást kapta a bölcstől, örömmel megtartotta az Ekádasi fogadalmát. Dvádasin leült a bráhmanák és a Legfelsőbb Úr Vászudéva elé, és kijelentette:

- Betartottam a Kámadá Ekádasi fogadalmát, hogy megszabadítsam az átoktól a férjemet. Most, a megszerzett jámborságom hatására szabaduljon meg a férjem ettől a démoni létformától. - Démonná változott férje, Lalit is jelen volt. Amint Lalitá befejezte az imáját, démon-férje azonnal megszabadult minden bűntől és visszanyerte isteni Gandharva formáját. Ettől fogva Lalit és Lalitá boldogan éltek együtt.

Az Úr Krsna így folytatta:

- Ó Maharadzsa Judhisthíra! Ó legjobb király! Aki meghallgatja a Kámadá Ekádasi e csodálatos történetét, annak a böjtöt minden bizonnyal meg is kell tartania, a legjobb képessége szerint. Nincs jobb Ekádasi-fogadalom, mint ez a Kámadá Ekádasi, mert ez még a bráhmanagyilkosság bűnét is eltörli, és hatásos a démoni átkok ellen.

 

Inzulinelhagyók - Tóth Zsigmond oldala

Egyesületünk 2002-ben kezdte meg tevékenységét, és a cukorbetegséggel kapcsolatos népgyógyászati lehetőségeket kutatta terjesztette akkor még Füvészmester Gyémántjai Egyesület néven. Többek között a Halimbai esperes úr ránk hagyott receptgyűjteményének a f eldolgozásával, falusi javasasszonyok felkutatásával, és az általunk felkarolt és azóta már országosan ismertté vált bükkszentkereszti nyugdíjas áfészellenőr, az autodidakta gyógynövénykedvelő Szabó Gyuri Bácsi népszerűsítésével foglalkoztunk.

2004 végére, sok ezer teázó cukorbeteg tapasztalatai alapján világossá vált, hogy a népgyógyászati tudásanyag és az egyszerű gyógynövénykönyvekben elérhető ismeretanyag alapján összeállított Györgyteával és hasonló primitív eszközökkel érdemi segítséget nem lehet nyújtani a cukorbetegeknek.

2004-től magunk mögött hagytuk a népgyógyászat diabétesz vonatkozásában alapvetően korlátozott eszközeinek a további kutatását. Tevékenységünk kiszélesítését és minőségi felfejlesztését két specialistával való közel kétéves együttműködésünknek köszönhetjük.

Benda Judit táplálkozáskutató-szakértővel és Gillich István gyógynövényszakértővel 2004-2006-ban többek között egy nagy népszerűségnek örvendő előadássorozatot szerveztünk az ország összes nagyvárosában. A nagyon sok új, itthon még nem hozzáférhető modern ismeretanyag átadása a nemzetközi nagy táplálkozás tudományi intézetek legújabb publikációiból rengeteg embert érdekelt, ugyanúgy, ahogy az előadás második része, a cukorbeteg számára leghatásosabb gyógynövények megismertetése. Nem nagyon találtunk volna kiválóbb munkatársakat, hiszen Judit Németországban elvégezte hazánkból elsőként a modern táplálkozástudomány akadémiáját, István pedig Európa talán legnagyobb gyakorlati tapasztalattal rendelkező gyógynövényszakértője, aki több mint negyven éve kezeli a világ minden részéből hozzá eljövő cukorbetegeket figyelemre méltóan sikeresen gyógynövényekkel.

Inzulinelhagyók

Sikertelen randik egysoros magyarázatai